Második avatar : Avataron : Faceless Reagok száma : 251 Hozzászólások száma : 269 I. kis ikon : II. kis ikon : III. kis ikon : Elõtörténet : city of fallen angels Foglalkozás : administration Kor : 242 Idézet : Of course, in Los Angeles, everything is based on driving, even the killings. In New York, most people don’t have cars, so if you want to kill a person, you have to take the subway to their house. And sometimes on the way, the train is delayed and you get impatient, so you have to kill someone on the subway. That’s why there are so many subway murders; no one has a car. I. gif : II. gif :
Admin
Tárgy: Előtér Csüt. Szept. 12, 2019 8:43 pm
***
Második avatar : Avataron : Charlie Hunnam Reagok száma : 1 Hozzászólások száma : 2 I. kis ikon : II. kis ikon : III. kis ikon : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : Marshal Kor : 39 Idézet : Valamiben hinni annyi, mint hinni abban, hogy az igaz; egy gondolkodó ember ennélfogva hisz abban, hogy amit hisz, az mind helyes, de a tapasztalat megtanította arra, hogy némelyikről - nem tudni, melyikekről - kiderül majd, hogy hamis. I. gif : II. gif :
Chip Christopherson
Tárgy: Re: Előtér Csüt. Szept. 12, 2019 10:36 pm
Charlie and Chris
“The simple act of caring is heroic.” – Edward Albert
Van, ami beletartozik a munkaköri leírásomba a főnökség szerint és van, ami beletartozik szerintem. Utóbbi olyasmi, ami alapvető emberi normákból fakad, nevezetesen, hogy szerintem teljesen természetes, hogy törődöm a családokkal, akik a szárnyaim alá kerülnek, s nem csak a kötelező körök erejéig. Persze nyilván nem mászom bele a magánszférájukba, de egy-egy extra betekintéstől még nem dőlt össze a világ, pláne mert mindig sikerült még úgy eszközöljem, hogy ne tűnjön fel a valódi szándékom, így megmaradhattam a "profizmus" talaján és lehettem ember is, egyszerre. A motort leállítom a ház előtt, s bár illedelmesen és nem harsányan kívántam volna érkezni, a szomszédból kukkoló személy ablakban álló lénye ellen ösztönös kifogással élek, s rábőgetek kissé a motorra, mielőtt leszállnék róla. Általában nem szeretik az ilyesmit, így sejtésem szerint hamar el is tűnik onnan, s ezzel két legyet is ütök egycsapásra. Egyrészt a fél szomszédság tudni fogja, hogy Charlie "mufurc, motoros bátyja" megérkezett, másrészt pedig Charlie is tudni fogja, hogy itt vagyok, éppen ezért nem az ajtóban hozom rá a frászt. Hacsak nem beújítottak valami motoros ismerőst LA-ben rajtam kívül. Nem zavarna - meg nyilván semmi közöm sincs hozzá - de azért egy kicsit meg lennék lepve, azt hiszem. A bukósisakot hónom alá csapva indulok meg a bejárat felé, de ahelyett, hogy csengetnék, inkább az ajtófélfának vetem vállamat, s előkotrom fél kézzel a telefonom, hogy smsben jelezzem érkeztemet. Nem tudhatom, hogy a kislegény alszik-e, vagy sem, így semmiképpen nem kívánom felzavarni, megadom hát a lehetőséget arra, hogy Charlie akkor reagáljon és nyisson nekem ajtót, amikor ráér. Csak nem fogok itt szobrozni órákon át. "Hello! Az ajtóban vagyok. Be tudsz engedni? Chris" A jelenésem okát nem pötyögöm le, mint ahogy azért sem kérek elnézést, hogy bejelentés nélkül jöttem. Majd szóban rátérek, ha lesz rá alkalom. Addig pedig, míg várok, megnyitok egy candycrusht. Van ez a rohadt pálya, amit már két hete nem bírok teljesíteni. És ha valami, hát ez átkozottul idegesít.
Második avatar : Avataron : Jenna Coleman Reagok száma : 65 Hozzászólások száma : 58 I. kis ikon : II. kis ikon : III. kis ikon : Elõtörténet : Előtörténet Foglalkozás : mentőápoló Kor : 35 Idézet : Of course, in Los Angeles, everything is based on driving, even the killings. In New York, most people don’t have cars, so if you want to kill a person, you have to take the subway to their house. And sometimes on the way, the train is delayed and you get impatient, so you have to kill someone on the subway. That’s why there are so many subway murders; no one has a car. I. gif : II. gif :
Charlie Grey
Tárgy: Re: Előtér Szomb. Szept. 14, 2019 10:56 am
[Augusztus]
Zachet ma Cole vitte a foglalkozásra és egy kalap alatt akkor már a kisebb napi szellőztetését – fedőnevén sétáját – is megejtik. Ami engem illet, kicsit lemaradtam a tanulással, pedig a vizsga hamarosan itt van és bár fogalmam sincs, hogy utána még mi lesz, egyelőre szeretnék azon túl lenni. Nem kis önmarcangolást okoz, mégis merre szakadjak, hogy mindenkinek – beleértve engem is – jó legyen. Jelenleg úgy érzem, jó megoldás egyszerűen nem létezik, mindegy melyik kezembe harapok. Nyilván képletesen. A szabadidőt ez alkalommal kértem, kell az a rövid másfél-két óra, hogy memorizáljam a tananyag seggelős részét. Szerencse, hogy a fickó, aki mellé beosztottak, igyekszik minden gyakorlat alkalmával annyi információt rám zúdítani, amennyit csak lehet, ennek köszönhetően pedig a könyve felett ülve realizálom, a felét már tudom annak, amit be kell magolnom. Kávé nélkül azonban a másik fele nem fog menni, az éjszakáim most sem könnyebbek. A rémálmok ugyanúgy megvannak, az éjjeli ébredések és a leginkább nem alvás is. A vizet már beletöltöttem a masinába, épp a papírszűrőért nyúlok, hogy azt helyezzem a gépbe, amikor a motorbőgést meghallom. Pokolian hiányzik a sajátom, ami szintén ott maradt, ahol az egész korábbi életem. A belém hasító érzéssel pedig egyidejűleg jön a gondolat is, hogy talán Chris érkezett meg. Most még amúgy is mindennap jön, tulajdonképpen nincs abban semmi különös, ha ő lenne az. Az ablakon még nem akad lehetőségem kilesni, mert közben megcsippan a konyhaasztalon felejtett telefonom is, előbb inkább nézek rá, kezemben egy kanállal, a szűrővel és a kávét tartalmazó tasakkal egyidejűleg. Az sms ott virít a képernyőn, meg se kell nyissam és nem is áll szándékomban. Sarkon fordulva lépek a bejárathoz és tárom szélesre az ajtót. - Szia, gyere csak be! Kávét főzni készülök, kérsz te is? – Beszéd közben nem mulasztok el mellette kipillantani a kétkerekű járgányára. Minden alkalommal megcsodálom, amikor azon érkezik. Tényleg nagyon hiányzik a sajátom… - A fiúkról lecsúsztál, de nagyjából egy óra múlva Cole és Jake hazaérnek. Zach csak később. – Számolok be a többi érintettről is, mégis merre járnak és főképp miért nincsenek itthon. Odébb lépek, hogy be tudjon jönni, az ajtó becsukását is rábízom. Tele van a kezem, szóval egyébként is csak a lábammal vagy a csípőmmel tudnám belökni, ami kivitelezhetetlen, mivel pont előtte áll elvileg. - Nagy bögre vagy inkább kis csésze? Foglalj helyet nyugodtan. – A vállam felett hátrapillantva érdeklődök, persze csak akkor, ha elfogadta a kávéra invitálást, ha nem, abban az esetben csak befejezem a főzéshez a műveletet; a szűrőbe borítom a kávét, beteszem a gépbe, beforgatom a helyére és megnyomom a bekapcsoló gombot, majd beteszem a kannát is alulra. Leveszek a felső szekrényből egy – vagy kettő, tőle függ – kávé ivásra alkalmas bögrét, magamnak legalábbis biztosan azt. Megfordulok, hogy most már lássam is szemből, de nem lépek el a pulttól, a csípőmmel támaszkodok neki, amíg lefő a kávé. A konyhaasztalon ott maradt a könyvem nyitva, mellette egy füzet jegyzetekkel, toll és sorkihúzó filc is. Van valami, amit el kellene mondanom neki, megígértem és itt lenne a lehetőség is, de nem akarom. Még nem. Félek, az tönkretenne mindent.